2. fejezet

Egy negyed óra eltelt, kopogtatnak az ajtón. Kata az.
- Szia.... Mitől volt ilyen ideges apud?
- Áh felejtsd el! Anyukádék hol vannak?
- Anya bevásárolni van, Bence és Ricsi pedig kirándulnak. - Közben megyünk föl a lépcsőn és még mindig nem értem mitől lehetett olyan ideges Kata apja, bár biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogom már megtudni. Fölhozok valami jobb témát...
- Csukd be a szemed, kapsz tőlem valamit! - jól van, becsukta...
- Kinyithatod! - múlt héten vettem neki egy karkötőt. Ezüst bevonatos, csigavonalak vannak belevésve és van rajta három piros kő. Nekem is van egy ilyenem, csak az enyém kék.
- Úr Isten! Ez gyönyörű! Köszönöm!
- Nincs mit! Most viszont álljunk neki a leckének, aztán majd még beszélgetünk.
Ez nem nagyon jött össze, mivel 20 perc már eltelt azóta, de mi már rég kész vagyunk. Gyorsan túl voltunk rajta...
- Szóval... Te mit veszel fel a bulira?
- Hát, még nem tudom. Szerintem a fekete felsőmet és egy farmeremet veszem fel tornacipővel. - Kata nem szokott nagyon kiöltözni, sminkelni sem szokta magát, marad mindig a maga egyszerű stílusánál. Ettől függetlenül mindig nagyon jól néz ki.
- És te?
- Mi a véleményed arról, ha fölveszem a kék miniszoknyám, a fehér pánt nélküli blúzzal? Meg még valami nyakláncot is fölvennék hozzá. Na? - látom rajta, hogy egy kicsit sem tetszik neki, de nem akar megbántani.
- Végülis... Ha neked tetszik... Biztos jól állna rajtad!
Gyorsan eltelt a két óra, Kata már elment 10 perce. Nagyon sokat beszélgettünk; a buliról, iskoláról, osztályról, Olivérről, egyszóval rengeteg dologról. Unatkozom, nem tudom mit csináljak. A naplómat elkezdtem írni, de nem volt kedvem folytatni. Most fekszem itt az ágyamon és gondolkozom. Mindenféle dolog jár a fejemben...

1. fejezet

Ma egy általános kedd reggel van. A suli csak nyolckor kezdődik, úgyhogy még van két órám, hogy odaérjek. Keddenként a nővérem visz el kocsival, ezért amiatt sem kell aggódnom, hogy elérem-e a buszt. Igaz szeretek busszal járni, mert a legjobb barátnőm; Kata is azzal a hétórásival jár suliba, mint én, úgyhogy olyankor mindig megbeszéljük az ügyeinket, de most őszintén szólva nem bánom, hogy Emma visz el. Valószínűleg megint veszünk valami finom reggelit a pékségben.
A két öcsém szerencsére most nem jön velünk, valamilyen kirándulásra mentek, habár ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a minden harmadik napi szokásukat betartsák, hogy egy pohár hideg vízzel a nyakamban ébredjek. (A többi szokásuk talán ennél is rosszabb. például a kétnaponta behozott csúszómászó.) De egy tíz éves ikerpártól mit vár az ember?
Szóval már a suliban vagyok, gyorsan eltelt az idő, nem is emlékszem miket beszéltem Emmának, de az tuti, hogy nem sok értelmeset.
Itt állok az osztályterem előtt, 5 perc múlva becsöngetnek, de nem megyek be, mielőtt le nem nyugtattam magam, és nem vettem egy jó mély lélegzetet. Utálom az osztályom, egyedül Kata és még pár fiú ért meg. Mély levegő. Bemegyek.
- Sziasztok! - senki nem felel, majd egy perc múlva, mikor leülök a szélső padsor első padjának jobboldali székére, és lepakolok, hirtelen valaki befogja a szemem. Rögtön tudom, hogy Kata az, és elmosolyodok. Mégis legalább ő észrevett.
- Hali! Jó hírem van! - mondja fülig érő szájjal, miközben leül mellém.
- Sz.Sz. bulit rendez, és mind a két nyolcadik osztályt meghívta! /Sz.Sz.= Szemcsis Szandi, onnan kapta a nevét, hogy- mivel rossz a szeme-olvasáshoz mindig egy nagy, szögletes, rikító rózsaszín szemüveget visel/
Közben becsöngetnek, úgyhogy meg kell várnunk a jelentést, de utána folytatjuk, mint mindig.
- Te jó ég! Olivér is ott lesz?
- Bizony ám!
Hánder Olivér a világon a legjóképűbb, legjófejebb, legmenőbb srác! És azok a nagy kék szemei...

-Kisasszony!.... Flóra!!!
Hirtelen érzem, hogy valaki ütögeti a combom.
Loli! Figyelj már!- Kata az. Rémülten nézek rá, majd a tanárnőre.
- Elnézést, mit tetszett kérdezni?...

***

Érdekes óra volt, a következőkben már próbáltam jobban odafigyelni. Most van vége a tanításnak, kórusra várunk. Kata is altos, így amíg a mi szólamunk jön, tudunk beszélgetni és egy csomót nevetni.

- Szóval akkor elmegyünk?- kérdezi

- Hülyéskedsz? Ki nem hagynék egy ilyen lehetőséget! Alig várom!

- Jó, csak azzal ugye tisztában vagy, hogy ott lesz "Missz Igennagyképű" Loló is.

- Ouh... - /Tudni illik, hogy Loló- eredeti nevén Loretta- az iskola legmenőbb csaja, mindenki fél tőle, a majmolóit is beleértve./

- És alig várja, hogy lecsaphasson Olivérre, és azt, hogy a bulin mindenkit megalázhasson, velünk az élen!

- Tudom... de, ha nem megyünk el, mindenki azon fog lovagolni, hogy a két jókislány nem jött el. Tudod milyenek!

- Hát jó... ahogy gondolod! Én nem foglak cserben hagyni...

***

Kórus után hazafelé menet egész végig azon gondolkodtam, mit veszek majd föl a partira.

Otthon anyu kint hagyott egy cetlit az asztalon, amin ez állt:

Kislányom!

Az ebédet a hűtőben találod, én elmentem bevásárolni, utána pedig az ikrekért megyek. Körülbelül nyolc óra felé itthon vagyunk, Zsolt csak később ér haza a munkából.

Szeretlek kicsim: Anya

/Zsolt anyu élettársa, apa már nem él velünk, valahol a város másik felén lakik./

Azt hiszem fölhívom Katát, hogy jöjjön át tanulni, aztán közben megbeszéljük a buli részleteit.

- Hálló! Szia Kata! Nem jössz át tanulni? anyáék csak nyolckor jönnek haza.

- Szia! Tudod tartani egy kicsit? Megkérdezem aputól.

- Persze. - Háttérben hallom, hogy beszélnek, az apja dühös, mint mindig, de örül, hogy elmegy otthonról a lánya, így legalább egyedül lehet, és azt csinál, amit akar.

- Itt vagy még?

- Igen. Elengedett?

- El. kösz, hogy elhívtál...

Azon gondolkodtam a napokban, hogy nekem van egy régebben elkezdett "könyvem", ami még nem nagyon könyv méretű, de befejezve sincs még. Arra gondoltam, leírom fejezetenként, vagy részenként.
A következő megjegyzésem már az lesz. A címét nem találtam még ki, de majd jön az magától. :)

Jaj majdnem elfelejtettem hozzátenni, hogy ez egy lányregény, egy hozzám nagyon hasonló lányról szól. :)
Velem nem teljesen így történtek a dolgok, de van valóságmagja a történetnek....

Jó olvasgatást! :)

Visszatértem...

Sziasztok :)

Pár jófej ember hatására úgy döntöttem nem adom fel, és folytatom a blogírást. Hiszen nem szoktam egykönnyen semmit feladni mert nem megy.... Most sem tudom mi volt velem :D Na de a lényeg, hogy fogok még írni. :D
Most konkrétan nem tudok mit írni... Elég jól telnek a napjaim, de nincs nagyon olyan, amit részletezhetnék.

Egy idézet:
"Az életet szépnek érezte, és már arra is rájött, hogy az igazi boldogság titka: felismerni a boldogságot akkor, mikor az ember éppen megéli, s nem utólag visszavágyódni rá."
Ez úgy megtettszett, úgyhogy gondoltam leírom:)
:)

...

Sziasztok. Visszaolvastam az eddigi bejegyzéseimet, és arra jutottam ,hogy ehhez nekem nincs tehetségem. :D Azt hiszem nem törlöm a blogot, de nem valószínű, hogy fogok még írni. Inkább olvasgatok másoknál. :)

próbálkozás....

Ma eljutottam odáig, hogy bekeverjem és kipróbáljam a hennát, amit kaptam. Először, amikor bekevertem láttam, hogy valami nem stimmel (túl híg volt), de azt hittem majd felszívódik a víztartalom... Aztán nem szívódott, így hát újra kellett kezdeni. A végére olyan állagú lett mint amilyennek lennie kellett, úgyhogy nekiállhattam mintát rajzolni. Nem lett a legjobb, de nézzétek úgy, hogy először csináltam.....

Egy kicsit őrült hobbi...

Nagy rajongásom tárgya a tetoválás, na persze nem olyan mértékben, hogy valakinek teljesen be legyen fedve a teste tetkókkal.
Na hát ezt a fajta rajongásomat én abban élem ki (fiatalságom lévén), hogy zselés filctollal rajzolok mintákat pl. öcsém bőrére. :D Remélem ettől nem néztek annyira hülyének, habár, ha annak is néztek van benne valami igazság... :D
Szóval ezt drága nővérem is megtudta, ugyanis rajta is kipróbáltam, mert megtetszett neki, és cselekedett, hogy ne csak Tesco-s tollal rajzoljak, hanem valami komolyabbal.
Hétfőn voltak itt, hogy karácsonyt ünnepeljünk (ugyanis karácsonykor megbetegedett :S) így Júliusban.... Elég poén volt ammikor a hőségben öcsikém betette a We wish you a merry christmas-t, és átadtuk az ajándékokat. :D        Szóval mindezzel arra akartam kilyukadni, hogy kaptam tőle hennát. Még nem próbáltam, de ha csinálok vele valamit, akkor beteszem ide az alkotásom :D